A reggeli kávé sokaknak megszokott mozdulat, az útja a csészéig azonban hosszú és összetett. A történet Etiópia magaslatairól indult, ahol a kávécserje piros termését kezdetben tápláló élelemként fogyasztották. Később a növényből készített ital új szokásokat teremtett, és a termesztés, a kereskedelem, valamint a technikai újítások révén az otthonokba is eljutott.
A termésből ital Jemenben
A korai kávéfogyasztás részleteiről kevés biztos adat maradt fenn. A termés húsát és magját többféleképpen használták, olykor összezúzva, fűszerekkel vagy más hozzávalókkal keverve. Jemenben a tizenötödik századra már termesztették a kávécserjét, a szemek pörkölése pedig új irányt adott az ital készítésének. A szúfi közösségek virrasztáskor fogyasztották, mert élénkítő hatása segített ébren maradni.
A kávé ízét már a feldolgozás korai lépései alakítják. A leszüretelt termésről eltávolítják a gyümölcshúst, majd a magokat megtisztítják és megszárítják. A feldolgozási mód, a szárítás és a pörkölés együtt formálja a csésze aromáját. Ha otthon kísérleteznél, a szemes kávék között a kávéfajta mellett a pörkölés jellegét is nézd meg: ez jó kiindulópont lehet a neked tetsző íz megtalálásához.
A kávéházakból közösségi terek lettek
A tizenhatodik században az oszmán városokban kávéházak nyíltak, ahol az emberek beszélgettek, híreket cseréltek, és közösen töltötték az időt. Konstantinápoly korai kávéházai a társas élet fontos helyszíneivé váltak. A kávé a kereskedelmi útvonalakon jutott el Európába, többek között Velencén keresztül, majd a tizenhetedik századtól egyre több városban megjelentek a kávézók.
Angliában a kávéházak tudósok, kereskedők és írók találkozóhelyei voltak. Egy csésze mellett híreket vitattak meg, és új gondolatok cseréltek gazdát. A kávé ekkor már több volt egyszerű italnál: a városi közösségi élet része lett. Vajon ugyanazt jelenti ma egy kávézó, mint négyszáz éve? A helyszín változott, a beszélgetés iránti igény kevésbé.
Arabika és robuszta: eltérő ízek, eltérő szerepek
A két legelterjedtebb kávéfajta az arabika és a robuszta. Az arabika jellemzően magasabban fekvő területeken terem, aromája sokszor összetett, íze pedig lágyabb. Koffeintartalma általában alacsonyabb, mint a robusztáé. Ez utóbbi ellenállóbb növény, és a csészében gyakran erőteljesebb, földesebb, kesernyésebb karaktert ad. A választás ízlés kérdése: az arabika önmagában is izgalmas lehet, míg a robuszta keverékben határozottabb testet és több koffeint adhat.
A pörkölés szintén sokat számít. A világosabbra pörkölt kávéban jobban érvényesülhetnek a gyümölcsös, élénk jegyek, a sötétebb pörkölés pedig teltebb, kesernyésebb ízt eredményezhet. Ha az ital túl keserű, próbálj durvább őrlést vagy rövidebb főzési időt. A túl híg kávénál a finomabb őrlés vagy az adag módosítása segíthet. Egy-egy változtatást külön próbálj ki, így könnyebben kiderül, mi alakította át az ízt.
A kávéfőző is része a történetnek
A gőzzel működő gépek a tizenkilencedik század végén tették lehetővé a gyorsabb, nyomással készülő kávét. Az eszpresszó készítésére szolgáló berendezések a huszadik század elején fejlődtek tovább, később pedig elterjedtek az otthoni szűrős kávéfőzők és a kotyogósok. Ma már sok készüléken a víz mennyiségét és hőmérsékletét is beállíthatod, egyes gépek pedig elmentik a kedvenc főzési módodat.
A technika megkönnyíti a kávékészítést, de az alapanyag és az őrlés továbbra is meghatározó. A frissen őrölt szemek aromája gyorsan változik, ezért célszerű annyit őrölni, amennyit rögtön felhasználsz. A Caffé Perté a Roncadi család modenai pörkölőhagyományához kötődik; magyarországi jelenlétük közel három évtizedes. Saját üzemükben hetente pörkölnek, többféle keveréket és pörkölési fokozatot kínálva. A csészébe végül a termőhely, a feldolgozás és az elkészítés közös munkája kerül.
