Aki már foglalkozott önismerettel, valószínűleg találkozott a pszichodráma és a családállítás fogalmaival. Mindkét módszer az emberi kapcsolatok és az egyén saját történetének mélyebb megértését célozza. De mi is pontosan a különbség a kettő között?
Mélyebb betekintés a családállításba
A családállítás, német nevén „Familienstellen”, Bert Hellinger nevéhez kötődő módszer. Ez az eljárás arra fókuszál, hogy az egyén ráébredjen családjából eredő rejtett dinamikákra. Gyakran olyan, örökölt családi mintákról van szó, amelyek tudattalanul befolyásolják viselkedésünket és döntéseinket.
Az állítás során résztvevők egy csoport segítségével szimulálják vagy reprezentálják a családtagok viszonyait, aminek során az egyén új nézőpontból láthatja és kezelheti problémáit.
A folyamat során feloldódhatnak régi családi minták, és lehetőség nyílik bizonyos családi kötelékek vagy blokkolt kapcsolatok újraértelmezésére. Orosz Balázs is az integrációs megközelítést alkalmazza a munkája során.
A pszichodráma színpadán
A pszichodráma azonban egy másik, talán színpadiasabb megközelítést alkalmaz. Moreno teremtette meg ezt a módszert, amely a dramatizáción keresztül segít az egyéneknek megvizsgálni és újrafogalmazni életük eseményeit.
A pszichodráma során az emberek „játékosan” mutatják be élettörténetüket, konfliktusaikat, vágyaikat a csoport előtt, akik a szereplők különféle karaktereivé válnak.
Ez a módszer nagyobb teret ad a kreativitásnak, és az egyén élő valóságérzetben élheti meg saját történetét. A résztvevők kipróbálhatnak új szerepeket, és különféle helyzetekben találhatják magukat, ami segíthet nekik a mindennapi életben is új megoldásokra találni.
Hogyan válasszunk a két módszer közül?
Előfordulhat, hogy valaki dilemmákba ütközik, hogy melyik módszert válassza. Ha az egyéni történetből származó konfliktusok személyes vagy családi természetűek, a családállítás hatékony keretet nyújthat ezek feltárására és kezelésére.
Azok, akik inkább a színpadi, kreatív megoldásokat részesítik előnyben, a pszichodráma szabadabb világában találhatják meg a számukra ideális módszert.
Orosz Balázs terápiás megközelítése ötvözi mindkét módszert, lehetőséget nyújtva a klienseknek, hogy a számukra leginkább megfelelő eszközöket alkalmazva dolgozzanak önmagukon. A sokszínű megközelítés segít abban, hogy minden egyén megtalálja a saját útját az önismeret felé vezető úton.
Mindezeken túl, a számukra legideálisabb módszer kiválasztásában érdemes hangsúlyt helyezni az adott személyiséghez leginkább illeszkedő eszközök, módszerek alkalmazására. Ahogyan a mondás tartja, az út maga a cél, és e módszerek külön-külön is gazdagítják és mélyítik az önismeretet és a kapcsolati megértést.
