Videojáték: a jövő oktatási módszere

2015. 06. 12. - 8:31

Meg kellene engednie a szülőnek, hogy a gyermeke annyit játsszon videojátékokkal, amennyit csak akar – ezzel a provokatív felvetéssel állt elő Peter Gray, a Boston College pszichológiaprofesszora.

A fiatalok természetes tanulási folyamatait vizsgáló Gray szerint nem véletlen, hogy a modern kor gyermekeinek választása leggyakrabban a videojátékokra esik, ha szabadidejüket akarják eltölteni. Úgy véli, a gyerekek ösztönösen tudják, hogy a játék során olyan készségeik fejlődnek, amik elengedhetetlenek a boldoguláshoz a mai világban. Ezzel szemben a szülők többsége zsigeri ellenszenvet érez a videojátékok iránt, és az ESA amerikai családokra vonatkozó kutatása szerint 79 százalékuk limitálja gyermekének ezzel töltött idejét. Ennek ellenére egy napjainkban felnövő gyermek 21 éves korára átlagosan 10 ezer videojátékkal eltöltött órát tud maga mögött.

Hová tart a média?

Stephen Johnson médiakutató szerint a modern szórakoztatóipar minden látszat ellenére egyre bonyolultabbá válik, ami az ember számos képességét igénybe veszi. Például egy sikeres modern tévésorozatban – mint a Dr. House, a Dexter, vagy a Trónok Harca – több történetszálon futnak az események, így a szereplők jellemének és társas kapcsolatainak pontos ismeretére van szükség ahhoz, hogy értsük, mi történik a képernyőn. Johnson szerint mindez még a tömegmédia legjobban lenézett termékére, a valóságshow-ra is igaz. Itt a szereplők szándékaira, jellemére még kevesebb megrendezett utalás történik, mint egy előre megírt történetben, emiatt fokozottan igénybe veszi elmeolvasó képességeinket. A szerző hangsúlyozza, hogy a kortárs média tartalmának kritizálása teljesen jogos, ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezeknek a médiatermékeknek is lehetnek pozitív oldalai.

A videojátékokat elsősorban a kikapcsolódás egy újszerű formájának tekintjük, ám ezek a felszín alatt – a „sima” játékhoz hasonlóan – fontos készségeket is fejlesztenek. Játék közben ok-okozati összefüggéseket veszünk észre, taktikákat dolgozunk ki és hajtunk végre, így szinte észrevétlenül fejlesztve számos készségünket. Ezek a játék környezetén kívül is használhatóak és jó szolgálatot tehetnek az iskolában vagy a munkahelyen. A pedagógia néhány haladó szellemű képviselője éppen ezért jelenleg is azon munkálkodik, hogy felhasználja a videojátékok hatásmechanizmusát az oktatásban.

Feszült figyelem

Az elektronikus szórakoztató média képviselői közül leginkább a videojátékokkal kapcsolatban merült fel, hogy pozitívan hathat a kognitív képességek fejlődésére. Kialakításuk felfedezésre biztat és stimulálja az agy jutalmazó központjait, ezáltal folyamatosan fenntartva az érdeklődést. Emellett állandó pszichés erőfeszítést igényel és tanulásra is késztet, hiszen a modern videojátékokban odafigyelnek arra, hogy fokozatosan egyre nehezebb kihívások elé állítsák a játékosokat. Ezeken csak gyakorlással, odafigyeléssel és (önkéntelen) tanulással lehet túljutni.

Szinte minden ilyen játékban szükség van az események szoros követésére és az erőteljes koncentrálásra. Sokuknál – főleg az akciójátékokban – nem mindegy, hogy a játékos milyen gyorsan reagál a helyzetekre. Számos tanulmány mutatta ki, hogy a játékosok figyelmi képességei javulnak, és a rövid távú memóriájuk (avagy „munkamemóriájuk”) is hatékonyabban működik. A „videojáték-generáció” tagjai nemcsak jobban tudják fókuszálni a figyelmüket, hanem jobbak a figyelem megosztásában és könnyebben váltanak a különböző feladatok között is.

Aranykezű játékosok

Habár sokféle akciójáték létezik, közös bennük, hogy nagyon gyorsan kell reagálni a történésekre, és különösen nagy hangsúlyt kap a főszereplő mozgatása. Az irányítás rendkívül összetett, és csak a kontroller, billentyűzet vagy egér összes funkciójának pontos használatával érhető el a kívánt hatás. Így az akciójátékok legkézenfekvőbb fejlesztő hatása a finommotoros mozgásokban érhető tetten (mint az apró kéz- és ujjmozdulatok). Például egy 2007-es kutatásban laporoszkópiás műtéteket végző sebészek teljesítményét hasonlították össze. A hetente legalább 3 órát videojátékozó orvosok és rezidensek 37 százalékkal kevesebb hibát ejtettek és 27 százalékkal gyorsabbak voltak, mint a videojátékkal nem játszó társaik. Ezt a keresztmetszeti eredményt később sikerült kísérletes módszerrel is igazolni, azaz bebizonyosodott, hogy a fejlődésért tényleg a videojáték volt a felelős.

A videojáték nemcsak a finommozgásokért felelős ideg-izom kapcsolatokat javítja, hanem az agy képfeldolgozó képességét is fejleszti. Egy Nature-ben publikált tanulmányban a téri és vizuális képességek fejlődését elemezték, és azt is vizsgálták, milyen hatása lehet ezekre a ma elterjedt videojátékoknak. A résztvevőknek tíz napon keresztül kellett egy-egy órát játszaniuk egy népszerű akciójátékkal. Ennyi gyakorlás elég volt arra, hogy a kontrollcsoporthoz képest jelentősen fejlődjenek több téri-vizuális feladatban, mint például a gyorsan mozgó képpontok követése, a mentális forgatás és hirtelen felvillanó képpontok számának becslése. Habár ezek a készségek elvontnak hangzanak, mégis nap mint nap használjuk őket például autóvezetés vagy akár egy szimpla irodai munka során is…

Nagy Tamás pszichológus

(Részletek a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában megjelent cikkből.)

 

Tények és tévhitek a videojátékok árnyoldalairól

A videojátékok pozitív hatásai mellett bizonyítottan lehetnek negatív hatásai is a gyerekek fejlődésére. Például a túl sok játék kevés testmozgáshoz és elhízáshoz vezethet. Bizonyos körülmények között a gyerekek tanulmányi eredménye is romolhatnak, a túl sok játék hatására. A gyakori vádra, miszerint a videojátékok hosszú távon erőszakosabbá teszik vagy elmagányosítják a gyerekeket, nincs tudományos bizonyíték, azaz ez a hatás ritkán mutatható ki. Sőt, több kutatás  szerint a videojátékok segítenek a gyerekeknek a barátkozásban, és sok gyerek szívesebben játszik a társaival – akár online, akár az életben –, mint egyedül…